Magam sem tudom miért, de élvezem, ha dacolhatok a körülményekkel, és az érzéseimmel.
Mikor bejelentkeztem a fogorvoshoz, ő figyelemeztetett: "Készüljön fel, lehet hogy sokat kell ám várni!" Felkészültem. Reggel összekészítettem folyamatban lévő kötésemet, bár nem voltam benne biztos hogy elő is fogom venni. Volt már olyan hogy szinte szédültem a pániktól, és remegtem a váróban. A bölcsességfogamtól való megszabadulás pedig igazán nem egy felemelő beavatkozásnak ígérkezett.
Mosolyogva, mindenre elszántan léptem az előtérbe ahol 6-8 ember várakozott. Szépen elhelyezkedtem a kényelmes bőrfotelban, és igen. Elővettem először a mintarajzomat, majd a kötést. A könyökömet kissé odakellett szorítanom az oldalamhoz, hogy ne remegjen a kezem, de öt perc után már egész jól ment. Kissé mosolyogtam békésen, és a mintámra koncentráltam. Fél- háromnegyed óra telhetett el, mikor szólítottak. Nem mondom szívesen maradtam volna még, de be kellett következnie annak amiért jöttem. Nem fájt, túl vagyok rajta. És most boldog vagyok, hogy legyőztem a félelmem. Hogy mások vajon mit gondoltak? Hmm...
Gratulálok a bátorságodhoz!
VálaszTörléski szeret fogorvoshoz járni? neked aztán van lelkierőd: én biztosan nem tudnék orvosi váróban kötni :D milyen szépség készül? (persze, ha nem titok)
VálaszTörlésKöszönöm. Nem, nem titok. Rövidesen írok egy bejegyzést a "félkészeimről". :)
VálaszTörlésSzép itt Nálad! :-D
VálaszTörlésA mai nap győzelméért pedig gratulálok. Én tudom milyen ezen a helyen várni...brrr
Gratulálok én is a győzelmedhez !!:)A kézimunkát pedig terjeszteni is lehet így .
VálaszTörlés