'Nemzet-közi' és nagyon természetes

  Dániában (biztosan más vidékeken is) viseltek ilyen típusú kendőt a halárus asszonyok az elmúlt században. Melegített és a kezük is jól tudott benne mozogni. Én egy japán mintakönyvben találtam rá; szeretem a rajzos-képes útmutatókat.

  Az anyaga is különleges. Nagyon natúr, 'színtelen' újrahasznosított gyapjúfonalat tettem még tavasszal a dióbarkából készült páclébe, így kapta erős mustárszínét. 

A szürkés árnyalatút bodzabogyóval színeztem, mindegyiket timsóval pácoltam. Meglepődtem mosáskor mennyire színtartó volt.

  Alakja ívelt, egy fagombbal lehet hátul összegombolni. A kendő mérete éppen akkora lett, hogy hátul a háromszög alatt nem látszik a gombolás, én azért mégis megmutatom. 

Egy kedvenc

  Többen vagyunk úgy, hogy egy-egy mintát annyira megkedvelünk, hogy újra és újra elkészítjük, mégsem unjuk meg. Ilyen nekem többek között a Haruni mintája.
  Ezúttal halványzöld vékonyka gyapjú csipkefonal volt az alapanyag, melyet Adrienntől kaptam.
Mindössze 3,5 dkg lett, 132 cm széles, 68 cm magas. 3-as csipkekötőtűvel kötöttem.
A képeken kicsit sárgásabbnak tűnik mint a valóságban.

Eleonóra

   Ez a 'haapsalu sall' minta volt  az első csipke kötésű próbálkozásom annakidején. Akkor szürkés árnyalatú akril fonalból készítettem és nem hagyott nyugodni, hogy finom fehér gyapjúból is látni szeretném. 

  Nem készült gyorsan, annak ellenére hogy egyszerűsége miatt is esett rá a választásom mikor a nagy melegben nekiálltam. Mondjuk nem is csoda, hiszen a rokka azért folyamatosan elcsábít a kötőtűk mellől. Teljesen persze nem tud, így esténként mindig szaporodott jónéhány sorral, mígnem csak eljutottam a befejezésig. 

  Teljesen az észt hagyományoknak megfelelő módon készült, tűvel rávarrt csipkeszegéllyel. Próbálkoztam az egyenes rózsafa tűvel (3,5 mm), legyen már az is 'autentikus' jellegű. Nem igazán élveztem a vele való munkát pedig a simasága, melegsége nagyon kellemes. Zavart a hosszúsága, inkább menet közben visszaváltottam a csipkekörkötőtűre. Szerencsére nem lett látható következménye. 

   A mérete: 178 cm hosszú, 68 cm széles, 80 g. 

Majdnem olyan...

  de mégsem... Csupán a színe emlékeztet az előző bejegyzésemben szereplő fonalra, annál sötétebb, vékonyabb és puhább. Persze ezek a fotók nagyon becsapósak.
   Amúgy az új kedvencem! Tetszik a színe (kicsit sötétebb a valóságban, de az árnyalata ilyen), lágy esése van és még az egyenletességével is meg vagyok elégedve. Rikkeréktől származó finom merino gyapjúból készült, 97 g, kétágúra cérnázva 398 m.

 

festés után, fonás előtt

Mutatom...

   Kisütött a nap, mutatom hát milyen fonalak születtek utóbbi élénkre festett gyapjaimból, melyek kb. 10-10 dekásak voltak. A kékség már gombolyítva, mert elmaradt a fotózás és mire észbe kaptam fel is tekertem. Amúgy nem is túl izgalmasak a színátmenetei, hiszen a sötétebb és világosabb kék keveredik, ami a gombócon is jól látszik. A cérnázással nem voltam megelégedve, mert lazábbra szerettem volna mint az előző munkámat, hogy most nagyon puha maradjon. Így néhol kevés lett a fordulat, viszont tényleg nagyon-nagyon lágy lett, az egyébként Rikkeréktől származó merino. 

   Az új-zélandi báránygyapjú Adrienntől való, és amennyire tartottam vad színeimtől, annyira kedvemrevaló lett. A fonását élveztem, nem volt annyira csúszós, egyenletesebb lett és a cérnázás is jól sikerült.  (107 g, 270 m) Elneveztem keleti szőnyegnek, mert mikor ránézek, mindig egy szőnyeg jut róla eszembe.

  Csak az a fránya időbeosztás... mert amikor leülök a rokka mellé fonni, egy jó darabig én bizony fel nem állok! :)

Férfiasan

   Egy kedves hölgy kérésére, a férje számára készítettem ezt a kendőt. A finom gyapjú fonalat ezúttal a Barka bolt kínálatából választottuk, a Libikóka Jóéjt puszi árnyalata. 3,5 mm-es tűvel készült, tulajdonképpen a korábbi Molli kendő fodor nélküli változata. Kötés közben végig azon gondolkodtam, hogy ez így olyan kis unalmasnak tűnik a sima soraival, egyszínűen, és úgy éreztem, szegély után sóvárog :). Így kapta a sötétbarna, horgolótűvel készült sajátos díszítést.

   Persze közben forgott ám a rokkám is! Jajj de szeretem! Azt hiszem megtaláltuk egymást! :) Nemsokára mutatom az elkészült fonalakat is.

Valódi élmény

  ...még akkor is, ha látom, hogy a végeredmény még korántsem tökéletes. Na de a folyamat! Annyira jó!

  A kezdeti össze-vissza kalimpálás, szálszakadások, egyenetlenségek után mikor már-már kezdtem ráérezni a rokkával való munka zamatára, azt sajnáltam csak hogy hamar elfogyott az odakészített első adag gyapjúm. A cérnázás már nem volt annyira izgalmas, illetve mégis, mert még az is nehezebben ment mint a kéziorsón. 

  Hááát... tudom ám hogy tipikus a probléma: kicsit túlsodortam. Azért talán nem vészesen.

A még régebben festett 5 dkg-nyi BFL haloványságból ez lett:

ilyen lett... (esőcseppek között fotózva)

ilyen volt...

 

  Még kézi orsóval készült a következő kétféle fonalka, ami egy festésből származik. Az úgy volt, hogy újra és újra próbálkozom a színkeveréssel, ami jelen esetben kudarcba fulladt. Folpack-ra teregettem a gyapjút, a barnára és lilára kevert ételfestéket ráöntözgettem. Egyik felére barnát, a másikra lilát. Feltekertem, és folpackkostul kifőztem. Az előzőleg összekevert színek szétváltak :(. A végén ilyen szalagom lett. 

   Inkább középen szétvettem mert nem mertem összecérnázni, annyira egymástól elütőnek találtam. A lilásból már mutattam a kiscipőt, a zöldesrózsaszín még 'sorban áll'.

  Mostanában azon gondolkodtam, hogy mindig hasonló színeim sikerülnek. Itt az ideje egy kis merészségnek. (Hátha jobban tetszik majd a rokkának :)))

  Nekem ugyan nem annyira vonzóak, mert én pasztellmániás vagyok, de bízom a fonás tompító hatásában.
  Azért kötögetek is ám, csak félkészen valahogy nem szeretem mutogatni. Na de így mikor lesz kész? :)

Várt és váratlan

   Nem vártam. Már régóta nem várom a szülinapjaimat. Nem szeretek az idő múlásán mélázgatni. Most is így volt ez, de vannak akik váratlanul is olyan szülinapot rittyentettek nekem, amilyen még nem volt, és emlékezetes marad. Nem is egyet! Nagylányom idén először szervett nekem igazi meghitt, és mégis "bulis" alkalmat. Mit alkalmat, alkalmakat! Mivel nem sikerült az egész családot összetrombitálnia, három lett belőle. Persze a vicces megjegyzés sem maradhatott el: "Tudod anya olyan öreg vagy, hogy egy nap nem is elég..." Ha-ha! Négy lett belőle. 

   Tegnap ünnepeltem negyedszer, mert az ajándéknak még híja volt. Igaz nem ért meglepetésként, de életem talán legkülönösebb ajándékát vehettem át drága férjemtől, amit már nagyon vártam:

  Ő a Kromski cég Prelude rokkája. Köszönöm szépen Zsu-nak, hogy valóra válhatott egy álmom, és enyém lehet ez a csodás darab.
  A tegnap még csak örömködéssel, nézegetéssel telt, ma már azért közelebbről is ismerkedtünk kicsit. Az mindenképpen kiderült számomra, hogy a kézi orsó után újra kell tanulnom fonni :).
  Hamar belejövök ám (biztatgatom magam), legalábbis remélem. :D Az örömöm mindenesetre 'szakadatlan'.

Örömmel

   Eddig úgy tűnt, hogy amikor kérésre, rendelésre kell valamit készítenem, az a "kell" mindig beárnyékolja számomra a kötés napos oldalát. És nem! Annyira jól esett elkészíteni ezt a darabot határidőre, hogy csodálkoztam. Pedig össze kellett kapnom magam, de csak éppen annyira, hogy kapkodásra azért semmi szükség nem volt. Nyilván az is hozzájárult az 'örömkötéshez', hogy nagyon kedvelem ezt a mintát és már harmadjára készítettem.

   Az eredeti pelerin egy japán újságból származik, és vastag fonalból tervezték. Érdekes volt hogy semmit nem kellett rajta változtatni, és mégis pont jó így is a mérete. Hát ezt kedvelem én a kendőkbe, sálakba!

3,5 mm-es tűvel kötöttem, Cashwool gyapjú fonalból.

 

Barangolás

  No nem a hagyományos értelemben. Az elmúlt időszakban többször tettem kissebb kitérőket tűimmel a bébi-világban. Ez azért volt számomra is érdekes mert a környezetemben egyáltalán nincs egy éven aluli csemete, sőt mostanában nem is lesz.

  Még tavasszal keresett meg egy nagyon kedves fotós hölgy azzal a kérdéssel, hogy készítenék-e néhány babasapkát? Elvállaltam, megbeszéltük, megterveztem, elkészítettem, elküldtem. Közben persze annyi inspiráció ért a "pöttöm"-világban, hogy azóta rendszeresen születik egy-egy új mini holmi.

  Most jutottam el oda, hogy megmutassam őket. A cipőcskéket ravelry-s minta alapján, a sapkákat saját kútfőből készítettem. A pelenkavédő mintáját sajnos már nem tudom honnan töltöttem le. A díszítéseket magam találtam ki, hasonlóság  csak véletlen műve lehet. 

a középső Barka Pehely, a másik kettő saját festésű és fonású fonalból

a kékeszöld topánka párja :)

Barka Cinege fonalból

egy újrahasznosított színátmenetes fonalból (67% gyapjú)

Barka Pehely-ből

Barka Pehely fonalából, a díszítés saját festésű és fonású gyapjú

ugyancsak Barka Pehely-ből, kötés közben beledolgozott festett gyapjúszöszökkel

Molli

Mert "muszáj" mindig nevet adnom nekik! :)

  Az volt a tervem, hogy elkezdem ezt a mintát: http://www.ravelry.com/patterns/library/mie és addig szaporítok, amíg az első 5 dkg-os gombolyagomból vészesen kevés nem lesz. Ott lesz a közepe, onnantól fogyni fog. Így tettem, és bevált.  Az érdekes még az volt, hogy kész volt az általam festett 10 dekás BFL gyapjú fele, elkezdtem kötni, és közben néha fontam a másik felét. 3-as tűvel készült. 

Azon túl hogy a pasztell színek eleve a kedvenceim, tetszik az is hogy olyan kis praktikusnak tűnik. El is kapott a hév a fotózáskor. :)

Lustaságok

  Nem terveztem én nyári szünetet, egyszerűen így alakult. Ami számomra is meglepő hogy a kötésben is a "minimumon" voltam. 

  Kétszer bontottam le egy shetland-i csipkemintát. Először mert túl vastagnak találtam a választott tűt a fonalhoz képest, másodjára pedig öt centis hossz után egyszerűen nem volt türelmem hozzá, pedig szép lett volna. Majd egyszer újra nekiveselkedem. Valahogy most a lustaság győzött, meg a lustakötés (ez de csúnya kifejezés). A sokszínű fonalaknál most ez vonz. Ettől függetlenül elkezdtem egy fehér egyszerű mintájú "haapsalu stólát" is, majd később talán mutatom ha már kinéz valahogy.

  A fonás, na az amitől nehezen tudok, de nem is akarok elszakadni. Sőt, mindjárt szeptember! Talán még nem is vártam ennyire a szülinapomat. Persze általában nem is szoktam előre tudni mi lesz az ajándék, a mostanit kivéve. Majd meglátjátok!

  No de most a "lustaságok", festésekkel, fonásokkal együtt:

  Korábban már készítettem egy ilyet ( http://fulopneerzsike.blogspot.com/2011/03/az-egyszeru-dolgok.html ), de nem hagyhattam ki kedvenc rózsám színében, természetesen saját használatra.

 
  Ebből lett (5 dekányi új-zélandi báránygyapjú, ételfestékkel festve):

és így nézett ki orsón megfonva, kétágúra cérnázva:

Csilla erdélyi gyapjújával kicsit nehezebben bírkóztam meg. Nagyon szép kék, zöld és természetes szürke színűt nyertem nála még régebben. Viszont nekem úgy tűnt hogy egy kis kártolás még ráfért volna. Kártoló eszközöm nem lévén, csak kissé széthúzogattam, nyújtogattam az adagot, és ezután fontam. Egészen más technikára volt hozzá szükség, ugyanis a szálak erősebbek és rövidebbek mint amihez eddig voltam szokva. Közben némi növényi maradványt is kellett néha kiszedegetni. Sikerült azért a dolog, csak kicsit vastagabb és nem lett annyira egyenletes. Még töröm a fejem, hogy mivé fog válni és a másik két szín  is hátra van még.

Szándékosan hagytam a végére a következő darabot, mivel jó sok fotó készült és majd a következő bejegyzésben írok róla részletesebben.
10 dkg BFL gyapjút festettem, kétágúra cérnáztam, és 3-as tűvel kendőt kötöttem belőle.

Folyt. köv. :)

Színes lombok

  Ez jutott róla eszébe életem párjának amikor készen lett és megmutattam neki saját festésű és fonású fonalból készült legújabb kendőmet. Persze attól én még nevezhetem mondjuk Elizának. 

   Jól esett kötni, bár kissé aggódtam közben a cirmosság és a csipkeminta majdani egymásra gyakorolt hatása miatt, de a végeredmény tetszik. 

  A gyapjú amit a festés-fonás kapcsán már mutattam, finom ausztrál merinó "Ariadne"-Adrienntől. A mintát "Harmat-cseppek"-Zsuzsa egyik régebbi bejegyzése és csodás kendője láttán mentettem el, és tulajdonképpen egy babatakaró fele kissé átalakítva. A Ravelry-n Undercover néven szerepel. El sem hinné az ember hogy ugyanaz a minta mennyire máshogy is ki tud nézni.

  4 mm-es tűvel kötöttem, olyan kiskendő nagyságú lett: a szélessége 114 cm, a magassága 54 cm a súlya 4 dkg. Nem akartam kockázatni a végén, gondoltam inkább maradjon fonal mint kevés legyen (szeretem a maradékfonalakat gyűjtögetni), így lett ekkora.