Ha szívesen időzöl Jane Austen korában, sétálnál a hajdani Cranford utcáján vagy Downton Abbey falai között, netalán vásárolnál a 'The Paradise' áruházban, jó helyen jársz. Kizárólag valódi HÖLGYEKNEK!

2012. augusztus 2., csütörtök

Gondolataim...

 ...melyek újra és újra felszínre kerülnek bennem egy-egy feltett kérdés, bejegyzés kapcsán.
 Évek óta gondolkodom a kézművességen.
   Igazából a gépesítés, műanyag holmik megjelenése óta nagyon 'nehéz sorsa' van a kézi munkának. A 50-es, 70-es években például nagyanyáink, anyáink kitörő lelkesedéssel fogadták a tömeges gyári és műanyag, 'csodálatos' termékeket. Műanyag bútor, edény, csipke, ruha... olcsó és mutatós. Nagymama aki egyébként csodásan kézimunkázott anno, hihetetlen áhítattal tud gyönyörködni egy vacak kínai semmitérő holmiban. Felfoghatatlan számomra miért, mikor az ő idejükben fát faragtak, kerámia edényeket égettek, szőttek, fontak, hímeztek és azok sokkal-sokkal szebbek voltak.
   Sokunkkal egyetemben várom az egyedi, minőségi kézimunka értékének növekedését.
   Viszont ha belegondolunk a jelenlegi jövedelmekbe, eléggé valószínű hogy egyre kevesebben lesznek akik meg is tudják fizetni a beléjük fektetett rengeteg munkaórát. (Amit egyébként egyáltalán nem lehet.)
   Szűnjön meg a kézművesség? Majdnem meg is szűnt egy időben. Mindenki csak magának alkosson, vagy ajándékba? (Már aki tud, és van rá ideje.) Persze költői kérdésnek szántam ezeket.
   Néha eszembe jut, hogy gyűjteményként őrízhetném a kézimunkáimat. Sokkal így is teszek: jó néhány hajócsipke, horgolt csipke, kötött kendő lapul a szekrényemben.
   Hogy érzelgős legyek: fáj a szívem egy-egy eladott szép stóla után, vegyesek az érzéseim amikor elkel valami. Ezeket az érzéseket a visszajelzések szokták enyhíteni: ...amikor a szülés előtt álló kismama megírja, hogy a csipkekendőt a szülészdoktornőnek viszi ajándékba és miután élőben látta nehezen válik meg tőle... , amikor a menyasszony elküldi a képet a felpróbált menyasszonyi ruhájáról, amihez az egyik fehér stólámat fogja viselni... és sorolhatnám...
   A másik oldala az áruba bocsátásnak, hogy a bevételből gyűjtögettem össze a szabóbabám, a rokkám, a sok minőségi eszköz és alapanyag árát. Ha úgy tetszik arra elég eddig ez a kicsike 'jövedelem' , hogy a hobbim árát fedezze úgy-ahogy, ne kelljen a családi kasszánkat tovább terhelni.
   Szeretek kötni és fonni, és eladás nélkül soha nem tudtam volna ennyi mindent megvenni hozzá.
   Egyenlőre folytatom... mindkettőt... hogy ilyen formában meddig...?

4 megjegyzés:

  1. Folytasd is, mert öröm látni a gyönyörű munkáidat. Tudom az neked nem bevétel, de egy rajongód biztosan van! :)

    VálaszTörlés
  2. persze, hogy folytasd, a mi örömünkre! és persze a tiédre :) mindig lesznek olyanok, akik a műanyag tömegtermékek helyett az egyedit, a kézzel készültet választják.

    VálaszTörlés
  3. Ezek elgondolkoztató dolgok , de szerintem csak folytatni lehet .Több okból is .Egyszer azért , mert jó csinálni.Szerintem is lesznek mindig olyanok , akik értékelik , s az egyedit választják a tömegcikk helyett .S úgy látom , hogy egyre többen vannak így .Nem tud mindenki kézimunkázni , viszont ha nem adunk el , akkor ők kimaradnak abból , hogy legyen szép kézimunka a környezetükben .
    Legszívesebben én is megtartanék sokkal több elkészült munkát , de van , hogy maga az elkészítés is olyan öröm , hogy a mű birtoklása már nem érdekel .Jó látni másokon olyasmit , amit én készítettem .
    Ezért azt tanácsolom , hogy ne hagyd , hogy bármi is elvegye a kedved !:)Gyönyörű és inspiráló minden munkád , s mindnek meg van a gazdája , még akkor is , ha néha várni kell rá .

    VálaszTörlés
  4. Én is így vagyok vele...Nehéz megtalálni az arany közép utat.
    Vígasztaljon a tudat, hogy aki megveszi a munkádat az értékeli is és szeretni fogja!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...