Dániában (biztosan más vidékeken is) viseltek ilyen típusú kendőt a halárus asszonyok az elmúlt században. Melegített és a kezük is jól tudott benne mozogni. Én egy japán mintakönyvben találtam rá; szeretem a rajzos-képes útmutatókat.
Az anyaga is különleges. Nagyon natúr, 'színtelen' újrahasznosított gyapjúfonalat tettem még tavasszal a dióbarkából készült páclébe, így kapta erős mustárszínét.
A szürkés árnyalatút bodzabogyóval színeztem, mindegyiket timsóval pácoltam. Meglepődtem mosáskor mennyire színtartó volt.
Alakja ívelt, egy fagombbal lehet hátul összegombolni. A kendő mérete éppen akkora lett, hogy hátul a háromszög alatt nem látszik a gombolás, én azért mégis megmutatom.
Nagyon-nagyon szép lett!
VálaszTörlésCsodaszép a színe és remek a minta! A könyv címét esetleg meg lehetne tudni?
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésA könyv tulajdonképpen újság: a Keito Dama 2010 őszi száma (147)
Színe, fazonja nagyon tetszik, és az is, ahogy a baba viseli. Szép!
VálaszTörlésNagyon tetszik, ötletes darab, és a kivitelezése is dícséretes. Gratulálok! Kisbabát várok, és valami hasonlóban gondolkodom napok óta, tudod, ápol-eltakar-megleg-és még kényelmes is :))
VálaszTörlésDe szuper! Ezzel a mintával én is szemezek egy ideje, kényelmes viseletnek látszik. Jól illik hozzá a szín és a sávok a szélén!
VálaszTörlésTényleg kényelmes és meleg, már hordtam és nekem nagyon 'bejött'. Pulcsi, helyett viselem, úgy mint a babán. Egyetlen hátránya az volt, hogy nem tudtam a kabátot rávenni. A kötésének pedig, hogy iszonyú hosszúak és unalmasak az utolsó sorok. Igazi téli estés darab. :)
VálaszTörlés