Orsó a tengerentúlról

    Azon gondolkodtam a minap, hogy mi lesz ha elutazom (ami egyébként nagyon ritkán esik meg), nem tudom magammal vinni a rokkám, és mégis fonni szeretnék. Kötni is jó, meg lehet szinte bárhol, de azokra a kis huncut csipkemintákra figyelni is kell ám...  meg visszavágyik néha a lelkem egy kis kéziorsós fonásra na... ez az igazság. Nagyon szeretem a Kromski orsómat,  szép vékony fonalat is fontam már vele, de valami aranyos kicsi orsóra is áhítoztam.

     Amikor az Etsy-n megláttam ezt a kőből-fából készültet Anne-nél, nem tudtam neki ellenállni. Az Egyesült Államokból érkezett hozzám és ajándék szöszt is kaptam vele. Nagyon tetszik ez a lecsiszolt felület, mintázat, és ahogy a leírásában is szerepel, jót tesz az orsónak a kő mint nehezék. Nagyon szépen és gyorsan pörög, igazi öröm vele a fonás bár még csak épp hogy kipróbáltam. Majd eljön még az ő ideje is!

                           
 a Kromski mellett:

 

    

Ez pedig a 10 g-nyi szöszöcske, csak a kézírásból nem tudtam minden összetevőjét kiolvasni:

                    Shetland (maorit) 75%

                    Suri Alpaca (black) 10%

                    ezt nem tudom elolvasni (hand dyed) 5%

                    Satin Angora (black) 10%

Gyors és izgalmas

    Régóta szerettem volna kipróbálni a kötött gyapjú nemezelését, sok szép dolgot láttam már ami ezzel a módszerrel készült (persze nem élőben). Réges-rég utánaolvasgattam, nézegettem, végül rászántam magam erre a picike darabra. 

    Egy korábban festett és font fonalamat választottam alapanyagnak. Miután néhány rajzot készítettem, nekiálltam két számmal nagyobb tűvel mint egyébként tettem volna (3-as helyett 5-ös) az elképzelésemnek. 

    A tervem sikerült! Úgy kezdtem el, ahogy a horgolt táskákat szokás. A felszedett szemek mindkét oldalát lekötöttem. Tulajdonképpen egy ovális formában körben kötöttem, a két oldalán szaporítva. Egy idő után néhány szemet mindkét oldalon fogyasztottam, egyszerűen azért mert így képzeltem el. A tetején pár sor lustakötéssel került rá, hogy icipicit vastagabb legyen a széle. A fülét is csak az egyik oldalán kellett odavarrnom, mert azt is az alapból kötöttem tovább 'I-cord' technikával. Így tulajdonképpen az egész egyben készült, a záródását kivéve. 

    Ezután jött az izgalom: hogy fog ez a laza és csúnyának mondható darab (szerintem mindenki ismeri ezt az érzést aki csinált már ilyet) nemezelődni, és aztán kinézni. Bánom hogy nem fényképeztem le, hiszen olyan jó nézegetni a Ravelry-n is az 'előtte-utána' képeket.

    Nem tettem ám mosógépbe, sem nagyon forró vízbe, ahogy sokan javasolják! Egyszerűen a csap alá tartottam, és mint a kézi mosásnál, egy kis mosószerrel, meleg vízzel el kezdtem erősen saját magával összedörzsölni. Nem is kellett olyan sok idő, talán öt perc és már kezdett is összeugrani. Igyekeztem mindenhol egyenletesen dörzsölni, és nem sajnálni. Olyan tíz perc alatt kész is lett. A szárításhoz kicsit kitömtem, majd gombot kerestem hozzá. Nekem tetszik, megtartom! :). Kb. 15 cm széles, 10 cm magas; telefon, igazolvány, némi apró éppen belefér.

Violetta

    Nagyon kedvelem a North Roë kendő pávatollra emlékeztető motívumát, így a kezdő 'chart' - ot elhagyva, átalakítva kötöttem ezt a kendőt.

    Én még csak most használtam először a Barka bolt Szitakötő fonalát, és szerettem vele dolgozni. Ez a színárnyalat a "Perzsa" nevet viseli. A webbolt fotóján kicsit fényesnek tűnik; valójában nem az, ami persze nem meglepő egy finom gyapjúfonalnál. 

    3-as tűvel készült, a szélessége 138 cm a magassága 64 cm, a súlya mindössze 2,8 dkg.  

    Még mindig nem barátkoztam össze a blokkolópálcákkal, így a kendő felső, egyenes oldalába fűztem csak be. Nem könnyű dolog ez egy nedves, nagyon vékony fonalból, vékony tűvel készült sok-sok szemből álló darab esetében. A végeredményt tekintve persze megéri.

 

'Felélénkültem'

    Igaz, csak egy gombóc fonal erejéig, és aztán ezt rögtön ellensúlyoztam is a következő adag, kevésbé harsány színárnyalattal. Egyre inkább sikerül az előre elgondolt színeket viszontlátnom a kész fonalon.

    Meglepetésemre a mérleg mindegyik esetében 110 g -ot mutat. A hosszuk eltérő ami viszont nem meglepő, hiszen szándékosan fontam vékonyabbra a barnával kevert rózsaszín Rikker-gyapjút. Az élénk narancsos lilás 345 m; a 'fáradt', barnás 540 m.