Dániában (biztosan más vidékeken is) viseltek ilyen típusú kendőt a halárus asszonyok az elmúlt században. Melegített és a kezük is jól tudott benne mozogni. Én egy japán mintakönyvben találtam rá; szeretem a rajzos-képes útmutatókat.
Az anyaga is különleges. Nagyon natúr, 'színtelen' újrahasznosított gyapjúfonalat tettem még tavasszal a dióbarkából készült páclébe, így kapta erős mustárszínét.
A szürkés árnyalatút bodzabogyóval színeztem, mindegyiket timsóval pácoltam. Meglepődtem mosáskor mennyire színtartó volt.
Alakja ívelt, egy fagombbal lehet hátul összegombolni. A kendő mérete éppen akkora lett, hogy hátul a háromszög alatt nem látszik a gombolás, én azért mégis megmutatom.