Ha szívesen időzöl Jane Austen korában, sétálnál a hajdani Cranford utcáján vagy Downton Abbey falai között, netalán vásárolnál a 'The Paradise' áruházban, jó helyen jársz. Kizárólag valódi HÖLGYEKNEK!

2011. október 28., péntek

Mutatom...

   Kisütött a nap, mutatom hát milyen fonalak születtek utóbbi élénkre festett gyapjaimból, melyek kb. 10-10 dekásak voltak. A kékség már gombolyítva, mert elmaradt a fotózás és mire észbe kaptam fel is tekertem. Amúgy nem is túl izgalmasak a színátmenetei, hiszen a sötétebb és világosabb kék keveredik, ami a gombócon is jól látszik. A cérnázással nem voltam megelégedve, mert lazábbra szerettem volna mint az előző munkámat, hogy most nagyon puha maradjon. Így néhol kevés lett a fordulat, viszont tényleg nagyon-nagyon lágy lett, az egyébként Rikkeréktől származó merino. 


   Az új-zélandi báránygyapjú Adrienntől való, és amennyire tartottam vad színeimtől, annyira kedvemrevaló lett. A fonását élveztem, nem volt annyira csúszós, egyenletesebb lett és a cérnázás is jól sikerült.  (107 g, 270 m) Elneveztem keleti szőnyegnek, mert mikor ránézek, mindig egy szőnyeg jut róla eszembe.

  Csak az a fránya időbeosztás... mert amikor leülök a rokka mellé fonni, egy jó darabig én bizony fel nem állok! :)

2011. október 18., kedd

Férfiasan

   Egy kedves hölgy kérésére, a férje számára készítettem ezt a kendőt. A finom gyapjú fonalat ezúttal a Barka bolt kínálatából választottuk, a Libikóka Jóéjt puszi árnyalata. 3,5 mm-es tűvel készült, tulajdonképpen a korábbi Molli kendő fodor nélküli változata. Kötés közben végig azon gondolkodtam, hogy ez így olyan kis unalmasnak tűnik a sima soraival, egyszínűen, és úgy éreztem, szegély után sóvárog :). Így kapta a sötétbarna, horgolótűvel készült sajátos díszítést.




   Persze közben forgott ám a rokkám is! Jajj de szeretem! Azt hiszem megtaláltuk egymást! :) Nemsokára mutatom az elkészült fonalakat is.

2011. október 7., péntek

Valódi élmény

  ...még akkor is, ha látom, hogy a végeredmény még korántsem tökéletes. Na de a folyamat! Annyira jó!
  A kezdeti össze-vissza kalimpálás, szálszakadások, egyenetlenségek után mikor már-már kezdtem ráérezni a rokkával való munka zamatára, azt sajnáltam csak hogy hamar elfogyott az odakészített első adag gyapjúm. A cérnázás már nem volt annyira izgalmas, illetve mégis, mert még az is nehezebben ment mint a kéziorsón. 
  Hááát... tudom ám hogy tipikus a probléma: kicsit túlsodortam. Azért talán nem vészesen.
A még régebben festett 5 dkg-nyi BFL haloványságból ez lett:

ilyen lett... (esőcseppek között fotózva)

ilyen volt...
 
  Még kézi orsóval készült a következő kétféle fonalka, ami egy festésből származik. Az úgy volt, hogy újra és újra próbálkozom a színkeveréssel, ami jelen esetben kudarcba fulladt. Folpack-ra teregettem a gyapjút, a barnára és lilára kevert ételfestéket ráöntözgettem. Egyik felére barnát, a másikra lilát. Feltekertem, és folpackkostul kifőztem. Az előzőleg összekevert színek szétváltak :(. A végén ilyen szalagom lett. 


   Inkább középen szétvettem mert nem mertem összecérnázni, annyira egymástól elütőnek találtam. A lilásból már mutattam a kiscipőt, a zöldesrózsaszín még 'sorban áll'.


  Mostanában azon gondolkodtam, hogy mindig hasonló színeim sikerülnek. Itt az ideje egy kis merészségnek. (Hátha jobban tetszik majd a rokkának :)))


  Nekem ugyan nem annyira vonzóak, mert én pasztellmániás vagyok, de bízom a fonás tompító hatásában.
  Azért kötögetek is ám, csak félkészen valahogy nem szeretem mutogatni. Na de így mikor lesz kész? :)

2011. október 5., szerda

Várt és váratlan

   Nem vártam. Már régóta nem várom a szülinapjaimat. Nem szeretek az idő múlásán mélázgatni. Most is így volt ez, de vannak akik váratlanul is olyan szülinapot rittyentettek nekem, amilyen még nem volt, és emlékezetes marad. Nem is egyet! Nagylányom idén először szervett nekem igazi meghitt, és mégis "bulis" alkalmat. Mit alkalmat, alkalmakat! Mivel nem sikerült az egész családot összetrombitálnia, három lett belőle. Persze a vicces megjegyzés sem maradhatott el: "Tudod anya olyan öreg vagy, hogy egy nap nem is elég..." Ha-ha! Négy lett belőle. 
   Tegnap ünnepeltem negyedszer, mert az ajándéknak még híja volt. Igaz nem ért meglepetésként, de életem talán legkülönösebb ajándékát vehettem át drága férjemtől, amit már nagyon vártam:


  Ő a Kromski cég Prelude rokkája. Köszönöm szépen Zsu-nak, hogy valóra válhatott egy álmom, és enyém lehet ez a csodás darab.
  A tegnap még csak örömködéssel, nézegetéssel telt, ma már azért közelebbről is ismerkedtünk kicsit. Az mindenképpen kiderült számomra, hogy a kézi orsó után újra kell tanulnom fonni :).
  Hamar belejövök ám (biztatgatom magam), legalábbis remélem. :D Az örömöm mindenesetre 'szakadatlan'.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...