Ha szívesen időzöl Jane Austen korában, sétálnál a hajdani Cranford utcáján vagy Downton Abbey falai között, netalán vásárolnál a 'The Paradise' áruházban, jó helyen jársz. Kizárólag valódi HÖLGYEKNEK!

2011. április 29., péntek

Győztem

Magam sem tudom  miért, de élvezem, ha dacolhatok a körülményekkel, és az érzéseimmel. 
Mikor bejelentkeztem a fogorvoshoz, ő figyelemeztetett: "Készüljön fel, lehet hogy sokat kell ám várni!" Felkészültem. Reggel összekészítettem folyamatban lévő kötésemet, bár nem voltam benne biztos hogy elő is fogom venni. Volt már olyan hogy szinte szédültem a pániktól, és remegtem a váróban. A bölcsességfogamtól való megszabadulás pedig igazán nem egy felemelő beavatkozásnak ígérkezett. 
Mosolyogva, mindenre elszántan léptem az előtérbe ahol 6-8 ember várakozott. Szépen elhelyezkedtem a kényelmes bőrfotelban, és igen. Elővettem először a mintarajzomat, majd a kötést. A könyökömet kissé odakellett szorítanom az oldalamhoz, hogy ne remegjen a kezem, de öt perc után már egész jól ment. Kissé mosolyogtam békésen, és a mintámra koncentráltam. Fél- háromnegyed óra telhetett el, mikor szólítottak. Nem mondom szívesen maradtam volna még, de be kellett következnie annak amiért jöttem. Nem fájt, túl vagyok rajta. És most boldog vagyok, hogy legyőztem a félelmem. Hogy mások vajon mit gondoltak? Hmm...

  

2011. április 13., szerda

KéziMunka

Nem kedvelem ezt a szót. Számomra nem munka, inkább örömszerző időtöltés. Voltak már néhányan akik megjegyezték, hogy "meglátszik mennyi időd van". Nem tagadom, van. Egyenlőre.
Nekik biztos hogy nem volt elég:


 


Néhány éve eltöltöttem jónéhány alkalmat egy munkaügyi központ várójában. Az emberek nagy része (jó sokan voltak, és mindenki munkanélküli) 2-3 órát üldögélt ott. Mindössze egyszer láttam valakinél könyvet, és egyszer sem kézimunkát (magamat kivéve)!
Egyetlen ember vette a bátorságot hogy odajöjjön és megszólítson, hogy ugyan mi a csudát művelek. Hajócsipkét készítettem akkoriban. Ez a hölgy az ügyintéző hölgy volt. Hát nem elgondolkodtató?
A képeken levő asszonyok sorsát nem kívánom senkinek. Vagy ki tudja... Mindenesetre néha tartok tőle hogy egyszer majd újra eljön az az idő, amikor nem csupán hobbiból fonunk, kötünk, horgolunk. Most pedig örülök annak, hogy nem kényszerűségből  kézimunkázom, hanem kedvem szerint és csak annyi időt fordítok rá, amennyit szeretnék.

A képek származási helyei: 
http://photos.shetland-museum.org.uk/index.php?a=subjects&s=item&key=SYToyOntpOjA7aTozNTE7aToxO3M6ODoiS25pdHRpbmciO30=&pg=67  
http://photos.shetland-museum.org.uk/index.php?a=subjects&s=item&key=SYToyOntpOjA7aTozNTE7aToxO3M6ODoiS25pdHRpbmciO30=&pg=77  
http://photos.shetland-museum.org.uk/index.php?a=subjects&s=item&key=SYToyOntpOjA7aTozNTE7aToxO3M6ODoiS25pdHRpbmciO30=&pg=69

2011. április 8., péntek

Minden jó valamire...

 ...ha másra nem, elrettentő példának. Így szól egyik kedvenc családi mondásunk.

Úgy kezdődött, hogy kaptam néhány lebontani való igazi natúr színű szúrós gyapjú kardigánt, amiket iziben elkezdtem bontogatni.. Közben láttam a boltokban a húsvéti tojásfestékeket. O-ó! Itt az ideje a kísérletezésnek gondoltam. Néhány méter fonal, négyszínű tojásfesték, mikró, és kész. Bár nem az én színvilágom, de a kísérlet épp erre való. Megtudtam hogy szépen fest, és nem ereszt (talán) a színe:




Ezzel egyidejűleg fonogattam csak úgy natúran a nemrég vásárolt ausztrál merino gyapjúmat. Élveztem a laza szerkezetét, meg persze kicsit féltem a roving-festéstől. Mint utóbb kiderült nem alaptalanul. No de az előbbi kis próbákon felbuzdulván, letekertem szépen azt a néhány méter fonalacskát (ami nagyon szépnek tűnt), és gondoltam most következzen a Boleró italpor, mert hát inkább a pasztell. Cola, és kékszőlő. Youtub-on ezeregy videót megnéztem, az előző kísérlet jó lett, be a mikróba (minek is?). No de mikor kivettem! Az én gyönyörűen megfont fonalam úgy összeugrott, kukacosodott, filcesedett, hogy száradás után alíg bírtam szétválasztani. Feltaláltam a buklé fonál készítését :(. Az egészben a szerencse, hogy csak ennyi veszett kárba.
(Éreztem én hogy nem szabad egyszerre sokkal kezdeni!) Azért kétágúra összecérnáztam és egy picike kis nyakbavalót összetákoltam belőle.

 Következzen a roving! Megmaradt előző napi tojásfesték zöld, kék, sárga, a friss bontású piros, kis kutyulás hogy barna-lila átmenetes legyen. No de a festék nem így gondolta, így megállapíthattam, hogy nem lehet a bekevert festéket tárolni, mert elveszti az erejét. Az egész rózsaszínes árnyalatú lett! Mit neki kék meg zöld! Na és a roving, ami elővigyázatosságból megint csak egy picike darab (hála a jó Atyának), annyira összetömörödött, filcesedett, hogy minden erőmet össze kellett szednem, hogy valamelyest fel tudjam lazítani száradás után. Valószínű sokat nyomkodtam, meg a mikró, vagy nem tudom. Képet abban az állapotában nem készítettem, eléggé fel voltam indulva. Azért valamennyire fellazítottam a göndörödő szálakat, és csakazért is megfontam, jó vékonyra! Kétszálasara cérnáztam, és végülis tetszik a végeredmény, de igazán megszenvedtem 15 g, kb 52 m fonalért! :)) 



A legfrissebb kísérletem tárgya ezek után a Columbus ruhafesték több színű árnyalata, 5 dkg-nyi roving folpackban, hagyományosan vízben főzve. Óvatosan kezelve, hogy ne tapadjon össze. 
A színárnyalatoktól eltekintve (amik jóval hidegebbek lettek, és kékes helyett barnásra számítottam), ez már azért olyan lett amilyet vártam. A szálak is 'normálisak' és szép lazák maradtak.


Itt tartok most, és nem adom fel. Minden jó valamire... :D

2011. április 2., szombat

Teodóra lett a neve

Megszületett, a keresztelő is megtörtént :). 
Igazi csipke lett, amennyire megdolgoztatott, annyira tetszik a végeredmény. Nagyon kellett a mintát figyelni, ami egyébként Evelyn A. Clark: Heartland elnevezésű darabja.
Cashwool fonalból 3,5 -ös tűvel készült. 156 cm széles, 65 cm magas lett. 
Közben fonogatok is, festegetni is próbálok, meg egyéb apróságok, amikről majd később... Most inkább következzenek a képek:



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...